2011.09. 23. - Szent Gellért napja. Szent Gellért, az első magyar vértanú, holttestét a pesti oldal Boldogságos Szűz templomában temették el először, majd Csanádra vitték. Sírja körül egyre több csoda, rendkívüli gyógyulás történt. A spontán módon kialakult népi kultuszt követte a hivatalos szentté avatás 1083-ban, Szent László király kérelmére. Szűz Mária magyarországi tiszteletének ő volt az első és leghatásosabb terjesztője.
  Ezen a napon a mindszentys diákok minden évben zarándokútra mennek. A gimnáziumi osztályok idei célpontja Pethőhenye, az ottani kápolna volt.
8 órára útrakész mindszentys gimnazisták népesítették be a zalaegerszegi Sportcsarnok előtti teret. A közösen elmondott ima után osztályonként egymást követve indultunk útnak. Mindenki lelkes és friss volt, a zarándokcsapat körében nagyon jó hangulat uralkodott. Utunk Csácson át vezetett. Ezután három kisebb emelkedő következett, ezek leküzdése nem jelentett számunkra nehézséget. Negyed tíz körül érkeztünk meg Pethőhenyére. Jóleső érzés fogott el bennünket. Mindenki keresett magának helyet, leült, majd evett, ivott vagy csak pihent egyet. Szemünkkel körbepásztáztuk a gyönyörű tájat. Habár a hely környezete dimbes-dombos, mégis békét és nyugodtságot árasztott.
  10 órakor kezdődött a szentmise, amelyet Grácián atya mutatott be, s a csodálatos környezet és a diákok gitáros éneke tett még színesebbé. A szentmisében szó esett arról, hogy mindennek és mindenkinek van őrangyala.  Felidéződött Pio atya személye, aki magán viselte Krisztusnak mind az 5 sebét. Nagyon megragadott Pio atya egy, a szentmisén is elhangzott gondolata: "Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"
  Még hosszú ideig a mise hatása alatt voltunk valamennyien. Fülöp Nóra tanárnő szavait idézem: ,,A mise gyönyörű volt. Ilyen környezetben még jobban lehet érezni Isten közelségét.”
  Egy kis szabadidő után teljesen feltöltekezve visszaindultunk, kissé módosított útvonalon. Derűs hangulatunk visszafelé sem hagyott alább, bár a fáradtság érződött már rajtunk. A zarándoklatunkon mindenki jól érezte magát, az együtt töltött nap valamennyiünk számára emlékezetes marad.

Dávid Andrea, 10.b