Egy tanév az Egyesült Államokban

Ki vitatná, hogy a nyelvtanulás leghatékonyabb módja az idegen nyelvi környezetben eltöltött huzamosabb idő? Arról nem is beszélve, hogy az ember nem csupán nyelvismereteiben gyarapodik, hanem egy másik kultúrát megismerve emberségében is gyarapodik. Minél távolabbi azonban a célnyelvi ország, annál nehezebb és költségesebb a kijutás. Ebben próbál segítséget nyújtani a Global Outreach amerikai alapítvány, melyet alapítói a 90-es évek elején hívtak életre.

Céljuk az volt, hogy a rendszerváltást követő években segítsék a közép-kelet európai, volt szocialista országok katolikus egyházainak megerősödését. A sikeres pályázók egy teljes tanévet tölthetnek egy katolikus középiskolában és ezalatt egy család vendégszeretetét élvezhetik. Az utóbbi több mint másfél évtized folyamán mintegy 200 magyar, szlovák, cseh, litván és lett diák tanulhatott egy évig Wisconsin, Minnesota és Nebraska államok városaiban.

A program nem csupán az angol nyelv minél tökéletesebb elsajátítását tűzi ki célul, hanem a diákokat helyi iskolai és plébániai életbe integrálva, felkészíti őket az itthoni közösség elkötelezett szolgálatára. Segíti őket talentumaik felfedezésében és azok kibontakoztatásában.

Ennek a programnak keretében tölthetett egy tanévet Tóth Ágnes, iskolánk, a zalaegerszegi Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tanulója a Nebraska állambeli Omahában.

Az idei tanév folyamán iskolánk további két tanulója, Kanta Henrietta és Kovács Viktória tanulhat a Global Outreach Program keretében az Egyesült Államokban. Reméljük, hasonló szép élményekkel gazdagodva térhetnek vissza hozzánk.

Kint szerzett tapasztalatait Ági így foglalta össze:

Az itthoni 11. osztály elvégzése után Omahában ismét a 11. évfolyamba jártam, de a teljesen eltérő oktatási rendszer ezt hamar elfeledtette velem. A diákok maguk választják meg tantárgyaikat. Van néhány kötelező is, mint matematika, irodalom, történelem, de ezek mellett felvehető további 4 vagy 5 óra, így (akár a mi egyetemeinken) újságírással, zenekari és kórusmunkával, művészetekkel és számtalan tudománnyal is foglalkozhattunk. Az órarend megjegyzésével sem volt különösebb problémám, mert minden nap ugyanazokat a tantárgyakat tanultam. Az óraszám azonban magas, így sok lehetőség adódott kiegészítő anyagok tanulására is. Szintén gyakoriak voltak a külön rákészülést igénylő, úgynevezett projektmunkák.

A katolikus iskolák minden államban fizetősek, ám ezek bizonyulnak a legmagasabb színvonalú intézményeknek is. Sok diáknak azonban dolgoznia kell, hogy ki tudja fizetni az évi, mintegy 1,2 millió forintnak megfelelő tandíjat. Az egyetemeken szintén elég magasak a tandíjak, de ezek nagy része a megfelelő pályázattal fedezhető. Ezeket a félévi átlagok alapján küldik ki a diákoknak, ami nagyban eltér az otthoni gyakorlattól. Kint tartózkodásom folyamán én is több felvételi ajánlatot kaptam különböző egyetemekről, mivel az évfolyam tíz legjobb diákja közé kerültem.

Az emberek rendkívül közvetlenek az iskola falai között, és azokon kívül is. Mindenki mosolygósan üdvözli a másikat, attól függetlenül, hogy ismeri-e az illetőt. Ez a mentalitás nagyban segítette a beilleszkedésemet, ráadásul az emberek hihetetlenül nyitottak az európai kultúra megismerésére. A legtöbbet mégis a befogadó szüleimnek köszönhettem, akik felejthetetlenné tették minden napomat, és valóban családtagként tekintettek rám.

Az iskola jelmondata Dux Esto – vagyis: Légy vezető! – egyben programadó szlogen: a vezetői képességek fejlesztésére rengeteg lehetőség kínálkozik. A diákok sok karitatív tevékenységet is felvállalnak, és szívesen látnak el feladatokat a plébániákon. Ezek teljesítése az iskolai követelményekben is szerepel. Diáktársaimmal például részt vehettem egy abortusz elleni tüntetésen Washingtonban.

Hogy miben gazdagított leginkább ez az egy év? Tapasztalatszerzésben, látóköröm bővítésében, az amerikai kultúra megismerésében, magabiztosságban és természetesen az angol nyelv elsajátításában.