elküldetett…

A zarándokok,
kik Jeruzsálembe érkeztek ámulva mondogatták:
mindegyikünk a saját nyelvén hallja Isten csodás tetteit beszélni.
Isten csodás tette, amely megszólalt bennük,
és megszólal bennünk, az maga a szeretet,
a fölénk hajló és mindeneket átölelő Lélek,
mely már a kezdetekkor is ott lebegett a mindenek fölött,
és most a te életedet is átjárva, hozzád küldetett…
Téged szólít úti vándor… kedves zarándok…
a te szívedet érinti…
lelked réstelen nyugalmát éleszti…
hogy mindenben minden legyen,
hogy mindenünk az Isten legyen.
Isten, ki Lélekben elküldetett élővé tette az embert.
Az életet, mint életet értették meg az emberek,
kik ámulva mondogatták,
hogy minden szívben,
szívednek dobbanásában
egyformán zeng: a szeretetének…
Mi hát, az Isten csodás tette,
melyektől a zarándokok ámulatba esnek?
Hogy égből szállott alá az élet,
hogy mennyei lett az ember,
mert eltöltötte a mindeneket az Isten.
Utjaink újak lettek és újak a tettek,
és új a szív a szívünkben,
és új mibennünk a Lélek,
aki elküldetett…