A Notre Dame Női Kanonok és Tanítórend 1597-ben született Lotaringiában, amely akkor még független államot alkotott Franciaországtól. Zavaros idők voltak ekkor. Küszöbön állt a 30 éves háború, amely feldúlta az országot. A nyomor uralkodott, mely súlyos bajokat eredményezett: vallástalanságot, erkölcstelenséget, tudatlanságot árasztott . Ugyanakkor az egyház életében ezidőtájt vette kezdetét a tridenti zsinatot követő belső reform.

Pierre Fourier – a Notre Dame Rend atyja

Mirecourtban született, Lotaringia hercegségben, 1565. nov.30-án egy gazdag kereskedő elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Gyermekkorától fogva olyan körülmények között élt, amely széles látókört nyitott meg előtte minden emberi probléma iránt. Őszinte, vidám, társaságkedvelő és nagyon eszes ifjú volt. Apja 13 éves korában elküldte Pont-a-Moussonba, a jezsuiták kollégiumába. Húszévesen belépett Chaumousay ágostonos kanonokjai közé. A rendi fegyelem siralmas volt a derűs, szeretetre méltó ifjúnak. De már ekkor megfogalmazódott benne a vágy, hogy szent Ágoston szellemében dolgozzon a világiak megtérítésén.

Huszonnégy éves korában pappá szentelték, de még visszatért az egyetemre, ahol további 7 évig folytatta tanulmányait. Később visszament Chaumouseybe és megkísérelte, hogy a szellemet és a szokásokat megjavítsa. Ezt persze az idősebb rendtagok nem nézték jó szemmel, olyannyira nem, hogy Pétert, mint kellemetlen békebontót, menesztették az apátságból. Elfogadott tehát egy, az apátságtól távol fekvő plébániát, az erkölcsi tekintetben meglehetősen züllött kis falut: Mattaincourt-t. A faluban alig gyakorolták az emberek a vallásukat, és a falu ráadásul részben kálvinista volt. Ilyen körülmények között kezdett el dolgozni Péter, akit később „a mattaincourt-i jó atya" néven emlegettek. A fiatal plébános megérkezése után nagy buzgalommal látott munkához. A hívek kezdettől fogva érezték a változást: „Íme egy plébános, aki imádkozik" mondták. Fourier restauráltatta a lerongálódott templomot, egyházi missziókat szervezett, megújította a hittan oktatását. A szegényeknek adományokat gyűjtött, hitel- és kölcsönös segítő egyletet hozott létre. A plébániája hamarosan valóságos reformközponttá vált. Mattaincourt-ban, mint a korabeli falvak többségében az iskolák helyzete siralmas állapotot mutatott. Fourier Péter első gondja két iskola létesítése volt: egy a fiúk és egy a lányok részére. Főleg a lányok nevelése volt elhanyagolva. Csak néhány, nemes lány tanulhatott a monostorokban. Fourier előtt világos volt a cél: nyilvános iskolák kellenek, ahol ingyenes oktatás folyik. Előtérbe kell helyezni a keresztény nevelést. A gyerekeken keresztül át tudja alakítani a családokat, a falut, sőt az egész vidéket. Egész Lotaringiát be kell hálózniuk a kisiskoláknak. Ehhez a feladathoz azonban tanítónőkre is szüksége volt. Ekkor találkozott Fourier Péter és Le Clerc Alexia.

Alexia Le Clerc

Alexia jómódú polgári családban született. 19 évesen kezdte úgy érezni, hogy elege van a hiábavalóságokból. Szüleivel Mattaincourt mellé költöztek. Itt találkozott Fourier atyával, aki a lelki vezetője lett. Tisztasági fogadalmat tett és elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy Isten előtt kedves legyen. Imádkozás közben jött rá, hogy egy új házat kellene létrehozni leányok számára, hogy ott gyakorolhassák mindazt a jót, amit lehet.

Alexiához csatlakozott négy fiatal lány, és 1597 karácsonyán a mattaincourt-i templomban ünnepélyesen elkötelezték magukat Isten és embertársaik szolgálatára. Egy évvel később megnyílt Lotaringia első ingyenes leányiskolája. "Első és legfontosabb célunk- amelynek segítségével biztosítani szeretnénk, hogy Istent többen tiszteljék és szeressék- az, hogy nyilvános ingyenes iskolákat nyissunk és megtanítsuk a leányokat olvasni, írni. Ezt a gyakorlatot azért kívánjuk alkalmazni, mert ennek hiányában az ifjúság tudatlan és erkölcse romlott. " 1628-ban megszületett VIII. Orbán pápa bullája, mely biztosította a lényeget: az iskolák elismerését. Elfogadta a rendi szabályok alapjaként Szent Ágoston szabályzatát.

Alix le Clerc mindezt már nem érhette meg. 1622. január 9-én halt meg Nancy-ban. Rendkívül sugárzó egyéniségnek ismerték, aki az újonnan alapított házakban sokat foglalkozott a kisiskolás lányokkal. Velük látogatta a betegeket és a szegényeket, részt vett Fourier-nak a szerzetesrend jövője érdekében vívott küzdelmeiben. Nagyon kevés írása maradt ránk, de azokból és élete tanúságtevéseiből kibontakozik egy mély lelkiségű, egyszerű élet, melyet a szív alázata és az apostoli buzgóság jellemez.

A Rend világméretűvé fejlődik

Az általa megálmodott új rend gyors virágzásnak indult. A szent alapító Pierre Fourier, a tridenti zsinat szellemében megreformálta a Szent Ágoston szabályai szerint élő Isteni Megváltónk Kanonokrendet is, de ennek tagja, majd főnökeként is megmaradt Mattaincourt egyszerű plébánosának. Megérhette, hogy leányai, a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend nővérei már 80 rendházban valósították meg "atyjuk", Pierre Fourier jelszavát:"Nemini obesse, omnibus prodesse! Senkinek sem ártani, mindenkinek használni!" 1640. december 9-én halt meg. Élete végéig tanította a kisebb gyermekeket. Ugyanakkor fontos helyet foglalt el a katolikus megújulási mozgalomban, amely a tridenti zsinatot követte. Életének utolsó évében készült el a "Nagy alkotmány"-nak nevezett művével, melyben Fourier a bejáró leányok tanításáról szól. Pierre

Fourier-t 1897-ben szentté, Alix le Clerc-t 1947-ben boldoggá avatták. Az általuk létrehozott Notre Dame Rend 400 év elmúltával is az ifjúság nevelését szolgálja ma már négy világrész 16 országában, köztük Magyarországon is.